A görög drámák mindent elmondtak az emberről, s azóta minden kor újramondja magának a görög tragédiákat. Így tett velük az ifjú Bornemisza is, aki 1558-ban Bécsben tanulván írja meg a Magyar Élektra címmel illetett művét, melynek eredeti címe – „Tragoedia magyar nyelven az Sophocles Electrájából” – pontosan jelzi, hogy az ifjú poéta eredeti művet alkotott. „Bornemisza nyelve ma is elevenen hat fülre és agyra, régiségében nincsen semmi avas íz, csak olyan az, mint az a zamat, melyet a finom régi bornak a kor ad.” – veszi észre Schöpflin Aladár a múlt század elején. Maga Bornemisza pedig így ajánlja negyedfélszáz évvel korábban az olvasók (az akkori kortárs nézők?) figyelmébe munkáját: „Ez játékot kigyelmetek oly mulatságnak vélje, kibe emberi életnek módja jó erkölcsre igazittatik. Kiben meglátjátok az Görögországnak hatalmas királya és királyné asszonya mely röttenetesen undokságukért fizetnek. (…) Noha ez pogány írásból magyar nyelvre fordíttatott, de Szent Pál mondásaként, minden írások az mi hasznunkra írattak…”

A Soproni Petőfi Színház és az Evangélium Színház közös produkciója

Virágvasárnapi előadás a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban.

Rendező: Udvaros Béla

Rendező:Pataki András

„Dícsértessék Krisztus az magas egekben, ki kegyelmeteket hagyta egészségben. Tartson és marasszon minket békességben. Örvendjünk mindnyájan szent születésében. Mi sem azért jöttünk, hogy istóriázzunk, Vagy valami tréfás játékot indítsunk, Hanem a Krisztusról egy példát mutassunk.

„Dícsértessék Krisztus az magas egekben, ki kegyelmeteket hagyta egészségben. Tartson és marasszon minket békességben. Örvendjünk mindnyájan szent születésében. Mi sem azért jöttünk, hogy istóriázzunk, Vagy valami tréfás játékot indítsunk, Hanem a Krisztusról egy példát mutassunk.